A segítőkész legény

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szegény legény, aki olyan szegény volt, mint a templom egere.
Egy nap meghallotta, hogy a királylány férjet keres. Elindult lánykérőbe. Az útja egy erdőbe vezetett. A szegény legény találkozott egy öregasszonnyal, aki olyan éhes volt, hogy mást sem tett csak koldult. A legény bár szegény volt, megszánta az öregasszonyt, és odaadta neki a cipóját, és mellé egy kis bort. A legény megkérdezte tőle:
– Merre van a király palotája?
– Meglásd fiam, jó tett helyében jót várj! Ha tovább mész a tölgyes erdőn,tovább jutsz a célhoz,és az állataim is segítenek benne!
Az öregasszonynak megköszönte a legény a segítséget, és tovább indult. Találkozott egy rókával, aki nagyon fázott.
A szegény legény megsajnálta, és ráadta a kicsi kabátját bár ő is fázott. A rókától is megkérdezte:
– Tudod, merre van a király palotája?
– Jó tett helyében jót várj. Segítek. Menj tovább a bal oldali ösvényen, és egy őz is segít majd!
A legény megköszönte, és ment tovább. Összefutott az őzzel. Ő azért szomorkodott, mert nem nőtt agancsa. A legény azt mondta neki:
– Ne búsulj kis őzike, minden szarvasnak ki fog nőni az agancsa, és te is felnősz majd egy szép napon!
– Jó tett helyében jót várj, köszönöm, hogy bíztattál! Megmutatom, merre van a király palotája! Kelj át a folyón, és már ott is leszel!
A legény átkelt a folyó hídján, és a palota udvarában találta magát. Felment a király színe elé, és ezt mondta neki:
– Üdvözlöm királyom! A lányát szeretném elvenni feleségül!
– Rendben fiam, hozzád adom lányomat, mert tudom, jószívű voltál utadon idefelé!
A királylány lépett elő, és rögtön beleszeretett a legénybe.
Aztán elérkezett a nagy lakodalom napja. De nem kezdődött valami vidáman, mert hirtelen feltűnt egy óriási nagy sas, és elragadta a királylányt. Mindenki sikoltozott, de a legény elhatározta, hogy visszaszerzi a lányt, akit a sas a fészkébe vitt. A legény elment az erdőbe az őzhöz, és segítséget kért tőle. Az őz azt mondta:
– Segítek neked, mert te is segítettél nekem! Adj inni!
A legény adott neki vizet, és az őz szárnyas paripává változott. Repültek, repültek, míg meg nem találták a sas fészkét. De nem csak a mi királylányunk volt ott, hanem még rajta kívül hét. Azért, mert ezzel zsarolta a királyokat.
– Add oda a menyasszonyom!- kérte a legény a sast, és odadobott neki egy hússzeletet. Cserébe a sas odaküldte a lányt. Az a legénnyel visszament a palotába. De amikor odaértek, a lány sírni kezdett.
– Miért sírsz?- kérdezte a legény.
– Hiányzik a férjem!- panaszolta a lány. A legény nagyot nézett. De egyből rájött, hogy a sas másik lányt adott neki. A lányt visszavitte férjéhez, ő pedig visszament a sashoz szerelméért. Kiválasztotta őt, és hazavitte. A lány ennyit mondott:
– Köszönöm, hogy ennyit fáradoztál értem, és hogy megmentettél!
Egybekeltek, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Ha a lányt a legény meg nem mentette volna, a mi mesénk is tovább tartott volna.
Írta: László Lilla, Gabella Adrienn