Tévé-Maci különleges mackó: szeret mosdani, fogat mosni és énekelni. A kedvenc dala így kezdődik: “Méz, méz, méz…” Este mindig jókedvűen bújik ágyba, mert a legjobb barátja, Valérka is vele alszik.
A bájos meseregényt bizonyára sokan ismerik a tévé gyerekműsoraiból. Ezúttal könyv alakban ismerkedhetünk meg a Futrinka utcával – ahol mindig történik valami izgalmas – és lakóival: Cicamicával, Böbe babával, Morzsa kutyával, Sün Sámuellel és a többi kedves szomszéddal. Bródy Vera és Lévai Sándor eredeti bábfigurái nyomán Kende Márta készített az elragadó humorú történethez illő rajzokat.
Ha nem is elvarázsolt, de varázslatos városba hívogatja a gyermekeket Bartos Erika.
Aki nem hiszi, járjon utána, azaz fogja ezt a könyvet, és utána járjon egyet Pécs városában! Nem fogja megbánni. Mert ez a könyv többet ad, mint egy pécsi fotóalbum, gyönyörködtetőbb, mint egy várostérkép, mesésebb és kedvesebb, mint egy turista kézikönyv. Hoppla nyuszit, Mogyorót, a mókust, és Cinit, az egeret pécsi lakosok, a süni, a borz és a kutyus vezeti végig a városon. Azon már csodálkozni sem kell, hogy mesés utazásukat szűkebb hazámban, Orfűn fejezik be. Minden Pécsre látogató így tesz, mert a dzsámitól minden út a kemencés udvarhoz vezet.
Kedves olvasó! A kisvonat előállt, tessék beszállni, indulunk!
Paddington számára roppant boldogság, hogy a Brown család tagja lehet. De a legnagyobb öröm mégis az, hogy a Windsor Gardens 32. szépséges kertje is az övé. A kertek azonban nem a semmiből születnek, így a család mindig is odaadóan szorgoskodott az ő kis birtokuk építésén, szépítésén. És ebből a munkából Paddington is lelkesen kiveszi a részét: segítő mancsot nyújt, ahol csak tud, ám ezáltal elkerülhetetlen bonyodalmak felé kormányozza a család hajóját… azaz kertjét.
Paddington, a medve öt évtizede a gyerekek rajongva szeretett kedvence szerte a világon.
Újra itt vannak a kuflik! Őket már jól ismeritek.
Na de ki lehet a mohamanyi? Valaki, aki nyöszörög és panaszkodik, mert olyan régóta nem talál mohát, hogy már egészen elszürkül.
A kufliknak pedig nem szokásuk cserben hagyni azt, aki segítségre szorul!
Ám az elhagyatott réten alig van moha. Lehet, hogy itt már csak a varázslat segít?
Ha pedig már így belejöttek a mohagyűjtésbe, Valérnak is segítenek kitalálni, mit gyűjtsön furcsa alakú dobozába.
A kuflikkal mindig izgalmas az élet, irány az elhagyatott rét!
Kertész Erzsébet regényéből egy eddig ismeretlen Júlia lép az olvasó elé.
A “feleségek feleségét” intézeti kislányként ismerjük meg, akit apja a megye első gavallérjához szeretne feleségül adni. Júlia azonban a szatmári megyebálon megismerkedik Petőfi Sándorral, s úgy érzi, hogy egész életében erre a találkozásra várt.
A szerelem mindkettőjük szívében fellángol, s a költő alig egy hónappal a megismerkedés után feleségül kéri az elkényeztetett erdődi várkisasszonyt. Szendrey Ignác jószágigazgató kikosarazza a költőt, de Júlia kitart szerelme mellett, a kitagadást is vállalva, egy évvel a szatmári megyebál után Petőfi felesége lesz.
A romantikus történeten túl kezdődnek a mindennapok. Kertész Erzsébet regényének érdeme, hogy nyomon követi a gyermek-asszony drámai sorsát a forradalom viharában, a szabaságharc emberpróbáló hónapjaiban és a bukás után is.
Ravaszok, csábítóak, rettentőek, erényesek – akár isteni lények, akár halandók, a nők alapjaiban formálják a görög mitológiát, mégis régóta elhomályosítják őket a férfialakok.
Ideje, hogy az ő történeteik is napvilágra kerüljenek!
Az Olümposzi hősnők a görög mitológia ötven lenyűgöző nőalakjának történetét meséli el, köztük olyan istennőkét és nimfákét, mint a fenséges Athéné, a háború istennője; a bosszúálló Nemeszisz, a megtorlás istennője; és a harcos amazonok királynője, Hippolüté. De találkozunk halandókkal és félistenekkel is, amilyen a hosszú szenvedést megélő Andromakhé, a gyilkos Klütaimnésztra, vagy a vidám Iphisz. Minden történethez rövid portré, megkapó ábrázolás és az adott nőalak mitológiai szerepének magyarázata tartozik.
Dr. Ellie Mackin Roberts ókortörténész alapvető munkája napjaink szemszögéből enged betekintést ezeknek az emberfeletti nőknek a világába. 
Kippkopp, a kis gesztenyegyerek története a cinkékkel, akiket megmentett az éhségtől és a hidegtől. 
A Dimbes-Dombos erdőre lecsap a vihar, és a szél elsodorja a gyerekeket. Keresés közben Kippkoppnak nyoma vész, hiába várják haza. Semmit nem lehet tudni róla, csak hogy nincs, sem azt, hogy szándékosan vagy véletlenül ment-e el, és hogy visszajön-e valaha. A kis család hét napra magára marad. Hogyan vészelik át a nehéz, szomorú napokat, és hogyan találják meg végül Kippkoppot?
“- Halihó, mindent beborít a puha hó! – kiáltotta vidáman Tipptop, a gesztenyelány. – Készítsünk egy hóembert itt, a dombtetőn! Mindjárt munkához is láttak. Gömbölyítettek két hógolyót és egymás tetejére rakták. Két kicsi hógolyóból lett a hóember keze. Végül feldíszítették ágacskákkal, színes bogyókkal.” – kezdődik a mese. 
A Kippkopp-sorozat nyolcadik kötete! A címe talányos egy kicsit. Vajon kik ezek a többiek?
A rét és az erdő lakói: békák, egy mókus, csigák, a pók, süni és nyuszi, meg a kisrigók. És még nem említettem a teknősbékát és a kicsi baglyot. Rövid meséket találtok a könyvben sok-sok színes képpel. Remélem, tetszeni fog!
“A napsütötte őszi erdőt felkavarta a szél.
Egy helikopter-falevélen gesztenye-kislány utazott magasban. Fel akarta fedezni a világot. Lassan, óvatosan ereszkedett lefelé. Éppen ott pottyant le, ahol egy sün turkált a tarka levelek között.” – kezdődik a mese. 
Egy öreg fa gyökerei között lakott Kippkopp, a gesztenyefiú és Tipptopp, a gesztenyelány.
– Úgy szeretem ezt a kuckót! – szólt Kippkopp egy napon. – Szép, szép… – sóhajtott Tipptopp – csak hiányzik belőle valami. – Ugyan mi? – Hát… egy gyerek. – Ezen könnyen segíthetünk! – kiáltotta Kippkopp. – Azt hiszem, éppen megérett a vadgesztenye! Odasiettek a gesztenyefához, de csalódottan látták, hogy a fa alatt csak néhány tüskés, zöld gömböcske hever…” – kezdődik a mese.
A történetből a gyerekek megtudhatják, hogyan töltötte karácsonyát Kippkopp, a gesztenyegyerek és kis barátja, a cinke.
-
Perkátai Általános Művelődési Központ -
