A január elsejei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé pedig 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé.
Újévkor az első nap szerencséjével az egész esztendő sikerét igyekeztek biztosítani. Sokféle tiltás fűződik ehhez a naphoz. Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Általában munkatilalom volt, nem volt szabad főzni, mosni, varrni. Nem lehetett mosott, felakasztott ruha sem a házban, mert a hiedelem szerint – a száradni kitett bőrök példáján – sok elhullott állatott jelentene a következő évre. Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben, ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni.
Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vélték, hogy szerencsét hoz.
Január első napja alkalmas idő a férjjóslásra. A bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen nevezetű férfit látnak először, olyan nevezetű lesz a férjük. Jászdózsán tükröt tettek a fejük alá, hogy megálmodják a jövendőbelijüket.
Lónyán a hagyományos újévi étel a kocsonya volt. A kocsonya elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválaszt egy csontot, kiteszi az udvarra, akiét a kutya elviszi az éjszaka, az még abban az esztendőben férjhez megy.
Szokás volt újévkor kora reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Néhol napközben sem feküdtek le, hogy a következő évben betegek ne legyenek.
Jól ismert a baromfihús evésének tilalma e napon, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, hátrakaparná a szerencsét. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előtúrja a szerencsét. Előnyben részesítik ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles, mák), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. Fejér megyében rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy „hosszúra nyújjon az esztendő, sokáig éjjenek”
Több vidéken élt a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokás: újév reggelén felkeresték az ismerős házakat, és búzát, kukoricát, árpát, stb szórtak szét, miközben jókívánságokat mondtak.
A háziaktól bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénz kaptak. Újévkor megrázzák a gyümölcsfákat, hogy bőven teremjenek.
Az állattartással kapcsolatos újévi hagyományok között megtaláljuk a tyúkok abroncsból etetését. Azért etették abroncsból a tyúkokat, hogy szét ne széledjenek, egész évben egy helyre hordják tojásukat és sokat tojjanak.
A magyar nyelvterületen általános szokás volt, hogy a fiúgyermekek csapatosan jártak házról házra újévet köszönteni.
Engedélyt kértek: Szabad-e köszönteni?
Majd rákezdték: Boldog újévet!
Bort, búzát, barackot,
Kurta farkú malacot,
Szekerembe kereket,
Köcsögömbe feneket,
Poharamba vörösbort,
Hadd ihassak bőven,
Az új esztendőben.

Forrás: Tátrai Zsuzsanna-Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
Balogh Júlia: Szent Mihály havától Kisasszony haváig